1989-óta kántorkodom, 2002-óta foglalkozom protestáns énekek feldolgozásával.  Első ilyen lemezünk akkor jelent meg Szerényi Béla tekerőlant művész és Kóta Judit énekes közös munkájának gyümölcseként.

„A zene Isten ajándéka, ha pedig az, akkor az Ő dicsőségére kell vele élnünk.” 

(Kálvin János) 

Ezzel nem azt mondom, hogy csak vallásos tárgyú lehet, de olyannak kellene lennie, ami a „fantáziát nem égeti, hanem táplálja, nem lenyűgözi, hanem felszabadítja a magasba és nyugtató, hűs érintésére a lélek legnemesebb erőforrásai fakadnak fel.” (Makkai Sándor) 

Az egyháziének igehirdetés, melyben a gyülekezet önmagának prédikál, az Igét visszhangozza és róla tesz személyes, közös bizonyságot. Imádság is. Ebben az értelemben felelet Isten hívására. A gyülekezet részéről több aktivitást tesz lehetővé, mint a lelkész után mondott imádság, és személyesebb hangú, nagyobb érzelmi mélységű, mint ha csak szóval mondanánk. Hitvallásszerű is egyben. 

Ez az Igéhez való alkalmazkodás természetes következménye, mert minden egyház rendszerbe foglalja tanítását a megismert és hitben elfogadott igazságról. A hitvallás egyéniséget teremt, karaktert formál. 

Úgy gondolom, mint zeneszerzők, muzsikusok tehetünk azért, hogy a gyülekezeti éneklés szebb és jobb legyen. Hogyan? Ha olyan dalokat komponálunk amikkel újra felhívjuk a gyelmet a protes- táns egyházi énekekre, a bennük rejlő szépségére, a szövegek el nem évülő tartalmára.

Megpróbálok olyan zenei szövetet létrehozni amely a jazz, a klasszikus és a népzene egyfajta ötvözete de igyekeztünk mindezt alárendelni az eredeti dallamnak és szövegnek. Próbáltunk elkerülni minden olyan fordulatot, zenei megoldást ami a popzenéből ered, nehogy trójai falóvá váljék az egyébként jószándékkal íródott alkotás. 

A művészet elsősorban a fantáziához, az érzelmekhez szól, s azon keresztül hat az értelemre és akaratra. Ezért nem tartanánk kívánatosnak, ha az első két harmónia megszólalásakor egy könnyűzenei sláger csengene vissza a hallgatók fülébe, s így lopakodna be az az anyagias, világi gondolkodásmód amit azok képviselnek. 

A lemezeken elhangzó dalok megragadó szépsége abban fejeződik ki, amit Krisztus értünk tett életével, halálával és feltámadásával, amint keresztyén voltunknak nem az a csodája és az öröme, amit mi teszünk, vagy tehetünk, hanem az, amit Isten tett érettünk. 

„Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” 

​